Hogyan nem kap a köröm gombás férje


A zöld összecsukható széket a kocsiba pakolták. A kocsi piros. Vittek szákot, varsát, műcsalit. Az apa meg az anya vejemnek szólították a férjet, s a vállát lapogatták. A férj postai csoportvezető. Megbeszélték, ki mikor ülhet az összecsukható székbe, amin gyárilag van kimélyítve a pohár helye.

A férj a férjem. Sírva kérleltem, hadd ne menjek, hideg ráz a békakurutytyolástól. Azt mondta, rimánkodom. Az arcom fehér. Nem, nem: rinyálást mondott. Néha kioltom a kellemetlen dolgok emlékét. A rinyálást, a kézimunkát, bizonyos nem fonetikusan leírt szavakat. Az apa meg az anya a szüleim, de ha elkedvetlenedem, semmi közösséget nem érzek velük.

Ilyenkor egy keresztnév is furcsa, a férjemé. Minél mindennapibb, annál idegenebb. Hogyan nem kap a köröm gombás férje férjem évente háromszor ülhetné a névnapját, ha akarná; a szüleim kétszer, én csupán egyszer. A férjem apósa az hogyan nem kap a köröm gombás férje, akitől töltőtollat kapunk minden évfordulónkra.

Ne minősíts, kértem ezredszer a férjemet. Majd a naptár spiráljával játszom. Ritkán vagyok egyedül, és eszembe jutott a gomba alakú stoppolófa. Majdnem úgy volt, hogy megyek. Szinte rábeszéltek. Volt apámnak egy kedves mozdulata: a kézhátamon lévő eret simogatta meg az ujjbegyével. Zavarba hozza a zavarom. Süsüke, mondja. Aztán egyik pillanatról a másikra kiábrándított a műcsalik látványa. Nem megyek. Festve voltak a műanyag halak, fakó mimikrifoltokat is pingált rájuk az olcsó munkaerő — rosszul vagyok a világ kitaláltságától.

Mindennek megvan a helye: inkább csak tapintható, mint látható mélyedések. Elszíneződések a tárgyakon, formatervezettség.

Mi a körömgomba veszélyes formája

A jégkockatartónak fáj a jégkocka hiánya. A férjemék dobozos sört vettek, fejenként kettőt, de tudtam, hogy semmiképp nem fogják a karfa mélyedésébe süllyeszteni. A lábukhoz rakják, egy lapos kőre, ettől is rosszul vagyok.

Magam előtt láttam, ahogy a tóparton négy fekete székláb süpped homokba anyám teste alatt, akinek anyagcserezavar következtében zsírhurka övezi a hasát. Csak a hasát, hirdeti. Ha a sörért hajol, nyög, mert nyomja a hurka. A karja akár az enyém is lehetne, mutatja büszkén, szűk rokoni körben, s ez valamiért kellemetlenül érint.

kezelése kézzel gomba tabletták azt kenetet körmök jódot a köröm gomba

A kar törékenysége, a szűk rokoni kör meg a büszkeség. Anyám bolondul a horgászatért, büszke minden nőietlen tulajdonságára. A férjem ráhagyja, csak nekem mondja reggelente, ha már elélvezett, hogy hogyan nem kap a köröm gombás férje viselkedés nem tulajdonság.

Izzad a tenyerem, míg támaszkodom, a verítékem lassan halványuló foltot hagy a lepedőn. Anyám a formaeggyel is próbálkozott, és a sört üvegből issza néha. Látom a széklábakat, útja harmadán megtorpant harmatcseppet a sörös doboz falán.

Látom a damil első rándulását. Sok mindent látok fájdalmas élességgel, s néha egyik pillanatról a másikra kiürül minden. Minél élesebb, annál üresebb, semmi nem segít. Nem megyek horgászni. Ha csak eszembe jut, hogy vannak, akik máshogy írják a nevüket, mint ahogy ejtik, elfog a kétségbeesés. Anyám neve végén néma az e, nem megyek, hagyjatok. Megdicsőülten hozták a babajkót. Nem szokásuk, de most csöngettek.

Miért megy el a körömgomba elhanyagolt formába

Mintha a világ összes vizeiben ez az egyetlen hal élne, s most ők kifogták. Szinte be se fértek az ajtón, annyira büszkék voltak. Szemgolyójuk, mint az ikra: apró, fényes, és félsz, hogy megszűnik. Minek örültem én így valaha. Hékás, lábat azért töröljetek. Nem azért mondom, hogy nem vagyok tisztaságmániás, mert mégis az vagyok. Azt kérdezték, mit csináltam, míg ők horgászni voltak, de nem emlékeztem. Túlöntöztem a törperózsát. Anyám hozta a halhordót, benne a halat, és vigyázott, nehogy víz fröccsenjen az előszobai tapétára.

Nem papír: selyem. A tapétádra, mondta, nehogy. Nem az én tapétám. Anyám keze a zsírövre támaszkodott, míg a halhordó fülét fogta. Anyám nyugdíjas pedagógus, a manikűrkészletében minden eszköznek megvan a maga gumírozott füle, de soha semmi nincs a helyén. A felmosóvödörből kiöntöttem a műanyag kesztyűt, a keféket, pár csomó hajat. Nem az én vödröm, nem az én hajam.

Fintorogtam, miért élve hozták.

köröm gombás körömlakk degtyar szappannal és köröm gomba

A zuhanyfejjel töltöttem bele vizet, apám ujja mutatta, meddig hogyan nem kap a köröm gombás férje jó. Aztán azon méltatlankodott, hogy túl meleg. El ne bőgd magad, szólt rám idő előtt. Később vitatkozni kezdett a vejével, hogy babajkó-e a ponty, ponty-e a babajkó, de én láttam, hogy ez már csak felmelegített vita.

Hisz oly jókat mulattunk régen a torzsalkodásaikon. Zsíros volt az ujjbegyünk a szárnyasok zsírjától, a diótölteléktől, miközben anyám meg én nevettünk. Azt mondtuk rájuk: a fiúk. A férjem vidékén mindent másképp mondanak. A babajkó csak egy szó, a férjem is.

A naptár spiráljával játszottam, míg ők horgászni voltak, feleltem végül, mikor már senkit sem érdekelt. Kitekertem, aztán vissza. Leköt, tudod, ahogy a drót visszatalál a lukba. Észrevettem, hogy a hal ideges lett, mikor a víz hullámzása alábbhagyott. Jobban érezte magát, míg ringott a víz, míg a halhordóban lötyögtették, míg a piros kocsi vitte, míg rossz utaktól csuklottak a gyilkosai.

mit kezdjünk súlyos körömgombával a körömgomba örökletes?

Lerakták a fürdőszobakőre. A vödörben szinte beszorult. Akkora hal volt, akkora babajkó, hogy megfordulni is csak üggyel-bajjal tudott. Uszonya úgy verte a vödör falát, mint férjem lába a matracot, mikor a paplanhuzat gombos végébe akad. Nem az én férjem: férj, postai csoportvezető. Hiába kéri, hogy a gombok a nyakához essenek, mindig elfelejtem. A szemem alja a szégyentől izzad, a tenyerem az erőfeszítéstől, amikor támaszkodom.

Arany László: A DÉLIBÁBOK HŐSE

Én tehetek róla, hogy csak a kezemtől tud kielégülni, s attól is nehezen. Nem azért mondom, hogy nem impotens, mert mégis az. Én vagyok az oka, nincs bennem szenvedély. Tudom, hogy elképzelnem kellene a gyönyört, és akkor jönne, nekem is. A hal fölé hajoltam, hogy lássam a szemét. Két irányba nézett, mint apám, mióta idegrendszerileg beteg. Miért nem halva hoztátok, mondtam.

Az arcom fehér, a kocsi piros, de a hal színtelen. Belenyúltam a vízbe, s a szürke babajkó utánakapott. Megijedtem, de újra a vízbe nyúltam. Megijedni attól szoktam, amitől félni nem tudok. Mégis, mégsem.

hogyan távolítsa el a gomba a köröm kezek medicine gomba kéz és a körmök

Leguggoltam, néztem a babajkó két szemét, s a férfiak közben a régi nótát fújták. Mintha először mondanák, amit mindig mondanak. Hogy ők szeretettel ölnek.

gombák nail osztályozás sárga solution nail gombák

Én nem érthetem, ez rituális dolog. Még anyám is rákezdte, hogy a gyilkosság a tisztelet kifejeződése, s közben a receptfüzetét kereste. Nem azért mondom, hogy a tisztelet félelem, mert mást gondolok. Most már nem kap utánam a babajkó, békésen lógatom a kezem.

Csukló alatt fölnagyul a kezem. De jött a férjem, és kihúzta a kezem a vízből. Elrángatott onnan erőszakkal, pedig éppen ő szokta mondani, hogy ne hagyjam magam. Mondjam meg, mit akarok. Nekem mindegy, mondom, nem akarok semmit.

Ne hagyjam, hogy bárki rám telepedjen. Legyen saját akaratom. A főnököm hímsoviniszta, a szomszédaink élősködők, mondja.

nail gombák készítmények zelenka a köröm gomba

Az anyám kasztráló anya, teszi hozzá, s ekkor már nevet. Azért nevet, mert komolyan gondolja, tudom. A férjem lábujján nincs köröm, a hímvesszője meleg, tiszta, egyenes, és ha ejakulál, én izzadok, nem ő.